A Hiko-ryu története

Iskolák és technikák hosszú történelme vezetett el addig,…

…mire Tanaka Koshiro mester létrehozta saját rendszerét. A szálakat a Daitō-ryū Jūjutsu-ig (大東流柔術) és legfőbb alakjáig, Takeda Sōkaku-ig (1860 – 1943) lehet biztosan visszakövetni. Az iskola nevének jelentése: Nagy Keleti Iskola. Habár történelmét évszázadokkal korábbról eredeztetik, Takeda Sōkaku előttről nehéz visszakövetni a szálakat.
Legkorábbi ősének Shinra Saburō Minamoto no Yoshimitsu-t (新羅 三郎 源 義光, 1045–1127) tekinti, a Minamoto klán szamuráját. A Daitō nevet arról a kastélyról származtatták, ahol Yoshimitsu gyermekkorát töltötte, ami az akkori Ōmi-, a mai Shiga tartományban található. A legendák szerint Yoshimitsu háborúban elesett katonák holttesteit boncolta fel, hogy anatómiai ismereteket szerezzen az ízületi feszítések technikáihoz és vitális pontok támadásához. Takeda mester kétségtelenül leghíresebb tanítványa Ueshiba Morihei volt, az Aikidō megalapítója.

FUJI-RYU TAIJUTSU (不二流体術)

Azonban nem csak az Aikidō fejlődött ki a Daitō-ryu irányzatból, több más stílusra is hatást gyakorolt. Két másik számunkra fontos iskola a sensei Hoken Inoue (1902 – 1994) által megalkotott Shinwa Taidō, és sensei Fujito Koga (1908 – 1996) rendszere, a Fuji-ryu Taijutsu (不二流体術). Előbbi mester Ueshiba Morihei legidősebb nővérének negyedik gyermeke volt, életében több nevet is használt. Bár kapcsolatuk eleinte nagyon szoros volt, sőt jómaga is azt állította, hogy az Aikidō kialakulásában jelentős szerepet játszott, mégis a második Ōmoto incidens (a japán kormány erőteljesen fellépett az Ōmoto vallás ellen) után jelentősen megromlott viszonyuk. Inoue mester haláláig tanította stílusát melynek 1956-ban a Shinwa Taidō nevet adta, és melyet végül Shin’ei Taidō-ra változtatott. Hoken Inoue és Fujito Koga együtt gyakorolt sokáig, és együtt utaztak japánban.

Fujito Koga mester 1908-ban született Kyūshūn, Saga tartományban Sasebo városában. 1925-ben belépett a Japán Haditengerészeti Iskolába (海軍兵学校). 1940 körül találkozott Hoken Inoue mesterrel, majd együtt kezdték beutazni japán, mialatt a rendvédelmi szervek, főként rendőrségek fiatal állományának tanítottak harcművészeteket. Fontosnak tartották a fiatalság egészséges fizikai oktatását a harcművészeteken keresztül. 1952-ben váltak el útjaik, Fujito Koga elkezdte használni a Fuji-ryu kifejezést stílusára 1955 március 6.-ától, majd később 1956-ban megalapította a Taichi Juku-t (大地塾 – Nagy Föld Iskolája), hogy egészséges gyakorlásban részesülhessen az ifjúság a Budō tanulásán keresztül.

Tanaka Koshiro Fujito Koga mester alatt gyakorolta a Fuji-ryu rendszerét, melyből Menkyō Kaiden (免許皆伝 – „Bizonyítvány a teljes átadásáról”) fokozatot szerzett, ami az iskola teljes technikai, szellemi és elméleti tudás anyagának elsajátítását jelenti. 1991-ben, 82 éves korában Fujito Koga mester iskolavezetői címét Tanaka Koshiro senseinek adta tovább. Fujito mester kihangsúlyozta, hogy a harcművészetet nem lehet tanítani, mint puszta formát. Kiemelte a mentális hozzáállás fontosságát, valamint értékes technikai tanácsokat adott át Tanaka mesternek.
Fujito Koga mester, kinek neve egybeforrt a Fuji-ryu-val, 1997. november 23.-án hunyt el 89 éves korában.

A stílus fejlődése itt nem állt meg, hiszem technikai repertoárjának jelentős részét köszönheti Tanaka mester munkásságának aki később önként mondott le iskolavezető címéről  részben betegsége miatt, részben hogy teljes életét saját elképzelései szerint alakított stílusának szentelhesse, ekkor jelölte ki utódjául a Fuji-ryu 3. Soke-jának Ryutaro Oshima mestert.

A Fuji-ryu egyik fő sajátosság az ellenfél felé mozdulás annak támadása során (keresztirányú mozgás, kōsa-hō – 交叉法), aminek a Hiko-ryu-ban is jelentős szerep jut, mondhatni alapja. Ennek kivitelezése nagyon sok gyakorlást és felkészülést igényel, azonban az ellenfél holt zónáit, és vak részeit kihasználva az könnyen támadható lesz, sebezhetővé válik, valamint könnyen ki lehet mozdítani a stabil helyzetéből, földre lehet vinni, ezáltal könnyen és rendkívül hatékonyan harcképtelenné tehető.

Tanaka Koshiro

1940-ben született Tagawa városában, Fukuoka tartományban. Eleinte családján belül, apai nagybátyától Judō-t és kardvívást, anyai nagybátyától pedig bajonett/szurony harcot (銃剣道 – Jūkendō) tanult. Később elmélyült a Karate-do művészetében is (Wado-ryu és Kyokushinkaikan). Egyetemi tanulmányait a Kanagawa Egyetem Kereskedelmi karán végezte, Jog- és Társadalomtudomány szakon. Később a kereskedelemben helyezkedett el, ez idő alatt bejárta Ázsia keleti részeit, többször járt Hong-Kong-ban és Kínában, ahol kínai harcművészetekkel is foglalkozott, mint például Xingyiquan (vagy Hsing-i Chuan (magyaros átírásban: hszingjicsüan) – 形意拳 – japánul Keii Ken), ami az úgynevezett belső irányzatok egyik legrégebbi iskolája. A stílusokban komolyan elmélyülve folytatja a gyakorlásokat, komoly tapasztalatra tesz szert. Személyes bevallása alapján nagy hatással volt rá Hirayama Kōzō (vagy Gyōzō, 1759 – 1828) nevű híres kardvívó élete és tanítása.
1980-ban felháborodva a Szovjetunió Afganisztánban megindított invázióján az afgán hegyek közé utazik és önkéntesként veszi fel a harcot a mudzsahedin gerillák oldalán, akiket harcművészetekre is tanít. Összesen hat évet harcol önkéntesként, többször halálhírét keltik. A nemzetközi sajtó figyelmének középpontjába kerül, gyakran úgy írnak róla, mint „aki fehér karate ruhában harcol a csatatéren”, majd „Afgán Szamuráj” néven kezdik emlegetni.
A háború alatt és után jelentős anyagi támogatást nyújt az afgán népnek pénzben és egyéb anyagi javakban, főként saját vagyonát feláldozva ezzel.  1990-ben személyesen találkozik Őszentségével, a XIV. Dalai Lámával az Észak-Indiai Dharamszalában, ahol megkérték Őszentsége közvetlen őrségének harcművészeti tanításával.
2004-ben a Fülöp szigetek Cebu szigetén működő különleges erők kommandósainak vezette a kiképzését.
Ezt a gyakorlatot később számos más országban folytatta, úgymint Mianmar, Thaiföld, Egyiptom, Irak, továbbá Európából és az Egyesült állomokból is több felkérést kapott. Munkásságát és teljesítményét főleg külföldön értékelik nagyra, úgy tartják, hogy a szamuráj harcművészetek és szellemiség örököse és tanítója.
Az Afganisztáni harcairól több könyv is említést tesz, harcművészeti tevékenységéről számos folyóiratban jelentek meg cikkek, például a japán Full-Contact Karate magazinban.

Hirayama Gyōzō

Hirayama Kōzō (vagy Gyōzō más olvasat szerint, de Yukizo néven is ismert 1759. december 14. – 1828 január 19.) ismert középkori szamuráj, kardforgató és katonai ügyvéd, aki többek között a Chukō Shingan Ryū alapítója volt (Shingan iskola egyik oldalhajtása). Illetve a Kensetsu (Értekezések a kardokról) című mű szerzője, valamint a Bugei Juhappan (18 harcművészet) elv kidolgozója, ami a Tokugawa időszakban élő szamurájok számára készült tudástár volt, meghatározta mivel kell foglalkozniuk, mihez kell érteniük. Lényegében 18 olyan tudomány, ami a bushik számára szakmai tananyag kellett legyen.

Hirayama Kōzō a földön aludt, csak egy ruhája volt, szigorú életet élt, valamint a rövid kard előnyét hangsúlyozta a hosszúval szemben, ő maga is rövidebb kardot használt nagyon sok esetben, bár volt, hogy nagyon hosszú kardot forgatott. Úgy tartják rövid karddal szállt szembe a hosszú kardot forgató ellenfeleivel vagy akár lándzsás katonákkal, különösen hatékony volt, és rendkívül kemény. Azt mondták róla, hogy kardforgató tudása egyenesen megöli az ellenséget, és ha kihúzza kardját emberek fognak meghalni. Ugyanakkor kiváló ismerője volt a lándzsavívásnak, taijutsunak (közelharc), és egyéb hadtudományokban is jeleskedett.

Hiko-ryu taijutsu és kodachi

Tanaka sensei irányzatára számos stílus hatást gyakorolt, hiszen ő maga is sok irányzattal találkozott és mélyült el bennük, azonban közvetlen előfutárának technikailag a Fuji-ryu tekinthető, aminek technikai repertoárjának komoly része szintén az ő keze munkáját dicséri, bár később ezeken a Fuji iskola harmadik sokeja újra változtatott.  Tanaka senseikifejlesztette a több mint 1000 technikát, ami Hiko-ryu iskolájának tanmenetét, technikai rendszerét jelenti a mai napig. Ebből az előkészítő technikák (14 alap technika és változatai, Junbi Undō) és az első 63 technika (korábban 61) adja a Shoden Mokuroku wazát, vagyis az első technikai szintet, ami más stílusokkal összehasonlítva nagyjából az 2,-3. dan fokozatot jelöli és az iskola első nagyobb fejeztének elsajátítását igazolja. Ez a szám elsőre kevésnek tűnhet, azonban ezek technika csomagokat jelölnek összefűzve, ezáltal gyorsabban tanulhatóak, ha már megvannak hozzá az alapok.

A név eredete

A stílus egy japán földrajzi hely után, a Hikosan-ról (Hiko-hegy) kapta a nevét, ahol Tanaka sensei született és ahol fiatalkorát töltötte. A hegyen szentélybe foglalt istenség Ameno-Oshiho-Miminokoto, aki Amaterasu-Omikami, a Nap Istenének fia, innen ered a hegy elnevezése, a 日の子の山 (Hi no ko no Yama): a Nap Gyermekének hegye. Korai időkben Hikosant a 日子山 írásjegyekkel írták le, később ez a “彦”（Hiko）kanjira változott egy a Saga császár által kiadott rendeletben 819-ben, és hozzá adták a “英” írásjelet míg végül a kifejezés elnyerte mai formáját “英彦山” (Hikosan) Reigen császár utasítására 1729-ben.

Földrajzilag Fukuoka és Ōita tartományok határán helyezkedik el, Kyūshū szigetén, a Yaba-Hita-Hikosan nevű nemzeti park területén. Három csúcsa a Nakadake (1200 méter), a Kitadake és a Minamidake. Úgy tartják maga Miyamoto Musashi is itt tartózkodott és edzett miután a Sekigahara-i ütközetben a vesztes oldalon harcolt, azonban nincsen szilárd bizonyíték arra, hogy az akkoriban 16 év körüli Musashi részt vett vagy nem a csatában.

A Hegy a legősibb időktől fogva szent hely, áthatja a szellemiség, hiedelmek, vallás, misztikum, a szentélyek, szent helyek, zarándokhelyek miatt népszerű a Shugendō gyakorlók körében is, egyike a három legnépszerű helynek a követőik körében. A Shugendō egy erősen szinkretikus vallási irányzat, hiszen különböző vallási hagyományokból származó elemeket vegyít magában, mint buddhizmus előtti hegyi imádat, shintō elemek, taoizmus és vajrayána buddhizmus. Fő alapja az aszkézis, spirituális erő megtapasztalása a fegyelmen keresztül,  a gyakorlás és próba ösvénye, így sokszor merül fel a harcművészetek kapcsán. Követőit, gyakorlóit Shugenja-nak (修験者), vagy Yamabushiknak (山伏) szokták nevezni, az irányzatot pedig Hegyi Aszkézisnek.

Úgy tartják a hegyet Tenguk lakják, misztikus lények, szó szerinti fordításban nevük  “mennyei vagy égi kutyát” jelent. Néha yōkai (természetfeletti lény), néha kamiként (istenségként) hivatkoznak rájuk. Esténként letörő ágak, kidőlő fák hangjait nekik tulajdonítják, Tengu daoshinak hívják, mintha ők vágnák ki azokat. Nem csoda, hogy egy ilyen erős misztikummal átitatott hely már a középkorban is népszerű volt. Az Edo korban a hegyre néha a “3800 szerzetes Hiko hegyének” is nevezték, utalva erre a hegyen élő 800 szerzetesre és 3000 harcos szerzetesre. A hely a művészetekre is hatással volt, a hegy adta a helyszínét a Muromachi korra datálható “Virágok és a Hold” című Nō darabot, melyet Motokiyo Zeami (1363-1443) írt.

A Hiko iskola Magyarországon

Az Iskola 2012 év elejétől van jelen Magyarországon Németh Pál sensei vezetésével. Németh Pál Tókióban találkozott Tanaka sensei-el ezt megelőzően Kakuta san Budo Shop-jában, kancho Adámi István és sensei Gubacsi Attila társaságában. A magyar karatés csapat meghívta a rövidesen amúgy is Európába látogató Tanaka sensei-t két tanítványával, hogy tartsanak bemutatót és szeminárium sorozatat. Németh Pál sensei megszervezte az egy hetes ittartózkodásukat és szeminárium sorozatot, melyet követően a többször megjelenő érdeklődöket megkérdezve úgy döntött az iskola honosítása mellett dönt. A Sensei látogatását követően megkezdődtek a gyakorlások, majd megalakul a magyarországi központ Budapesten a Lipthay utcában, ahol azóta számos országos és nemzetközi szeminárium került megrendezésre, és azóta is rendszeres gyakorlások folynak, hazánkba látogató Tanaka sensei is mindig itt vezeti gyakorlásait.