Cikkünk keleten ismert kifejezést jár körbe, mely más kontextusokban nyugaton is számos területen megtalálható, mély beágyazottsággal bír már az ókori hagyományokban is. Azonban most a kifejezés keleti eredetét és filozófiáját vesszük górcső alá, kapcsolatát a harcművészetekkel, hogy jobban megérthessük, és megismerhessük. A kifejezést iskolánk alapítója, Tanaka Kōshirō sensei is előszeretettel használja, sokszor kalligráfiát is készít melyek a shimuja írásjeleit ábrázolják. Egyesületünk is ezt a nevet viseli, egyben egyik dōjōnk is ezt a nevet kapta
. A shimuja (ejtsd: simudzsa, 思無邪) kifejezés egy Konfuciusznak (Guangzi) tulajdonított mondás, klasszikus kínai munkákban maradt fenn. Ezek a kifejezések a Távol-Keleten (így Japánban is) mély kulturális beágyazottsággal bírnak, ebben a formában mondásként, szállóigeként hivatkoznak rájuk. A kifejezés használati módját talán az európai kultúrában használt latin eredetű kifejezésekhez lehet hasonlítani, a japán harci művészetek világában elterjedt a használata “nem ártás, minden rossz szándéktól mentesség” értelmében. (Dr. Szabó Balázs szakvéleménye a kifejezésről, részlet)
Konfuciusz (latinos forma) eredetileg kínaiul: 孔子; pin-jin: Kǒngzǐ; magyarosan: Kung-ce. A világ legjelentősebb filozófusainak egyike. A hagyomány szerint i. e. 551-től i. e. 479-ig élt Kína keleti részén, Lu fejedelemségében. Bölcseleteit a Beszélgetések és mondások című mű tartalmazza, amelyet tanítványai, illetve azok követői jegyeztek le. Konfuciusz alapította meg az „írástudók iskoláját” (zsu-csia 儒家), amit Nyugaton konfuciánus iskolaként ismernek. Tanításai a kínai kultúra és gondolkodás alapjává váltak. Filozófiájának hatása mind a mai napig töretlenül meghatározó szerepet játszik egész Délkelet-Ázsiában. A mester bölcselete ma már nemcsak Kínában éli egyre erősödő reneszánszát, hanem az egész világon mind többen fordulnak elismeréssel felé. (Wiki, kép: konfuciusz intézet weboldala.
Shimuja írásjelei jelentése “gondol – nem – gonosz”. Szó szerint így együtt a modern japán nyelvben”ártatlan”-t is jelent. A kifejezést eredetileg Konfuciusznak (Guangzi) tulajdonítják, ami a Beszélgetések és Mondások könyvében ( kínai: Lunyu, japánul: Rongo, 論語) és Dalok könyvében (kínai: Shijing, japánul: Shikyo, 詩經) című klasszikus kínai munkákban maradt fent, jelentése a “nem ártás, minden rossz szándéktól mentesség”. Az kifejezés a Rongoban (論語) az alábbiak szerint hangzik, Tőkei Ferenc fordításában:
„A Dalok Könyvének háromszáz verse van, de egyetlen sora tartalmazza valamennyit, és ez:
’Gondolataidban ne legyen hitványság.’”
詩三百，一言以蔽之，曰：『思無邪』。
Ugyanez Őri Szabolcs fordításában:
A Mester mondotta:
A Dalok Könyve háromszáz verset számlál,
de abban egyetlen sor minden mást magába zár:
“Gondolatukban nincs elhajlás.”
A kifejezés nem csupán etikai tanácsot ad hanem egyben egy mércét is felállít: ha minden döntésünk során figyelembe vesszük és igyekszünk ártó szándék nélkül cselekedni, döntéseket hozni, az nem csak az eredményt fogja mindenki számára megfelelő irányba befolyásolni, de számunkra is hosszútávú kedvező következményekkel jár, hatékonyabb eredményeket fog hozni. Ezenfelül mérlegelés nélkül az elv mentén gyorsabban hozunk döntéseket. Tágabb értelemben: a helyzetekre adott megfelelő válasz lehetősége rejlik benne, mindenféle etikai fontolgatás nélkül, érdekes módon pont ez fogja megadni az egész etikai egyensúlyát, egyben elveszi a kedvezőtlen folyamatok élét, hatását. Elsőre furcsának tűnik, de a harci cselekményekre is tökéletesen alkalmazható: adott helyzetben nem én döntöm el mi lesz a kimenetele az eseményeknek, hanem az ellenfél. Az, hogy mi történik az ő cselekedeteitől fog függeni, hiszen ez határozza meg az én válaszom. Ha erősebben támad, erősebb lesz a válaszreakció is. Én azonban mindenre felkészült vagyok, így lényegében bármi történjen is, készen állok rá. És máris ott tartunk, hogy mindent érint: a felkészülés és mindenre ki kell hogy terjedjen, fizikai és pszichés értelemben is. Ami fontos, hogy a mi oldalunkon nincs ártó szándék, viszont ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az “ártás” mégis megtörténjen. És bár maga az esemény etikailag nem tekinthető semlegesnek, mégis az egyén szempontjából közömbös. Persze ez más aspektusokból megvizsgálva szintén számos kérdést vethet fel, azonban minden körülményt figyelembe véve az eredője tökéletes egyensúlyt eredményez. Megjegyzendő, hogy valahol a jog is ezt az elvet igyekszik követni, legalábbis a jelenlegi időszakban. Ugyanez az elv teljesen áthelyezhető más helyzetekre, akár harcmező, akár teljesen más körülmények közé: a helyzet és a körülmények fogják meghatározni az általunk adott választ. Ennek már csak azért is fontos szerepe van, mivel a tapasztalatlan egyén amíg tetteinek morális eredményein, illetve következményein agyal, addig cselekvését gúzsba köti, így nem hogy hatékony nem lesz, de egyenesen cselekvés képtelen. Ez ugyanolyan problémát okoz, mint a félelem, ami megakadályozza a cselekvést. Természetesen ez gyakorlás útján fejleszthető, gyakorlás és tapasztalat útján élhető meg, vizsgálható.
Tágabb kontextusban a nem ártás gondolata a közösség elvét és annak megfelelő viselkedést fog eredményezni, ami a konfucionista tanokban mindig fontos szerepet játszik, olyannyira, hogy a közösségeket irányító személyek képzésének is alapköve. Ugyanakkor az elv a japán harcművészetekbe beépült konfucionista tanítások miatt is nagy utat járt be, ennek egyik legtettenérhetőbb jele a Jūdō, melynél az alapító Kanō Jigoro sokszor kiemelte ennek fontosságát. Egyik gyakran emlegetett kifejezése a jita kyōei (自 他 共 栄, kölcsönös jólét és haszon), ami szintén a klasszikusokra hivatkozik, és az egyén fejlődése mellett annak társadalomra való kedvező hatását emeli ki, mely elv rendkívül fontos volt számára iskolája és annak filozófiája kialakítása során.
