Könyvajánló: Halász Attila- A japán harcművészetek magyarországi kezdetei 1900-1950

Az 2022. év több szempontból is termékenynek bizonyult a magyarországi japán harcművészetek gyakorlói számára, hiszen számos publikáció mellett több esemény is újra megrendezésre kerülhetett. A fordításokon túl egy könyv is napvilágot látott, ami hazánk történelmének egy igen érdekes korszakába kalauzol minket. Megvallom őszintén ezen korszak japán harcművészeti magyar vonatkozásával én magam sem voltam tisztában, így számos megdöbbentő információval találkozhattam a könyv olvasása során. A szerző, Halász Attila, aki maga is rendkívül jártas a japán harcművészetek terén és tekintélyes eredményeket tud felmutatni munkásságával, nem sajnálta idejét és energiáját, hogy a rendelkezésre álló dokumentumokat felkutassa a levéltárakban, regiszterekben, sőt, felkeresse az időszak prominens személyeinek leszármazottait, hogy tőlük is szerezzen információkat, relikviákat, és könyvében ezeket összegyűjtve és rendszerezve megossza velünk. A japán harcművészetek története rendkívül érdekes terület, a Japánon belüli alakulása mellett nemzetközi elterjedése is olyan ismereteket tartogat számunkra, amitől jobban megérthetjük működésük és elveik mellett az átadás folyamatát, melynek végén mi magunk, jelenlegi gyakorlók vagyunk megtalálhatóak, így kicsit sajátunknak is érezhetjük ezt a történetet. 

Az Egy Csepp Alapítvány gondozásában megjelent könyvet kézbe véve két dolgot állapíthatunk meg azonnal: terjedelmes, és súlyos. Ez egyfelől a rendelkezésre álló dokumentumok bemutatásának teljességére törekvés miatt lehet, másfelől a jó minőségű papírnak köszönhető, mely nálam a sok utazás (ilyenkor sokat tudok olvasni) és a sok lapozgatás (mivel sokszor vissza-vissza lapozva teszem helyre és kontextusba a dolgokat) során is rendkívül jól bírta a gyűrődést, szakadás nem keletkezett a lapokon, viszont ha hajlik valahol, annak azonnal nyoma marad. Mivel még nem nyúztam sok évet a könyvet és mivel még olyan friss, hogy az egyesületi könyvtárból sem kölcsönözték ki, így a ragasztásáról egyelőre nem tudok érdemben nyilatkozni, viszont egyetlen lap sem gyengült meg és hagyta el helyét sem olvasás, sem lapozás, sem pedig utazás során. Aki hozzám hasonlóan út közben (is) szeret olvasni készüljön fel, hiszen a könyv súlya eléggé határozottnak tekinthető, így azzal a napi csomag kialakításánál számolni kell.

A könyv szerkezete jól átlátható, logikusan felépített, a tartalomjegyzék valamint a hátul található jegyzékek (szójegyzék, névmutató) könnyen kereshetővé teszik a szöveget és nagy segítséget nyújt ha újra fel akarjuk venni a szálat, vagy keresünk valamit. Ez szükséges is lehet, hiszen a könyv terjedelme 388 oldalra rúg, számos nevet, szakkifejezést és helyet említ.

A könyv első fele bevezetést, köszönetnyílvánítást, valamint ajánlásokat és előszót tartalmaz, majd egy rövid segédletet a forgatásához. Itt kitér arra, hogy az idézetek, korai újságcikkek a japán szavak átírásánál hallomás alapján igyekeztek azokat valahogy átültetni, így ne lepődjünk meg rajtuk. Ez egyébként egyfelől hiteles, másfelől kultúrtörténeti érdekesség, nyelvészeknek még csemege is lehet. A könyv amúgy rendkívül pontos, nagyobb hibával csak itt az elején találkoztam, mikor is megemlíti az iskolát, ahol Jigoro Kanō igazgató volt, és a helyes Tokiói Tanítóképző Főiskola helyett Tokiói Felsőbb Általános Iskolát ír. A ma Tsukuba Egyetem néven működő intézmény valamennyi Jūdōról és az alapítójáról szóló cikkben és kutatásban szerepel, hiszen Kanō sensei munkásságának jelentős részét itt ültette át a gyakorlatba, számos új elképzelés itt szökkent szárba. Korábbi cikkünkben is olvashatunk róla mely a fekete öv mítoszát járta körbe. A magyar irodalomban fellelhető hibás megnevezés oka sok esetben az, hogy a legtöbb forrás angol nyelvből dolgozik, ahol Tokyo Higher Normal School néven említik az intézményt. A könyv további részében azonban megfelelően kerül említésre, erről Gottner Richárd is gondoskodott, mint nyelvi/szakmai lektor, aki a japán nyelv és harcművészetek szakavatott ismerője, illetve a Budō Baka blog szerkesztője, ami szintén ajánlott a téma iránt érdeklődőknek.

A következő nagyobb blokk taglalja azokat az eseményeket, amelyek a téma gerincét adják: hogyan jött létre a kapcsolat a japán harcművészetek és Magyarország között. Ennek egyik központi figurája Szemere Miklós, aki fáradhatatlan meccénásként támogatta és fejlesztette a magyar sportéletet és lehetőséget adott többek között a Jūdō és Jūjutsu bemutatkozására és meghonosodására is hazánkban. Ő volt aki meghívta az első oktatót Magyarországra, Sasaki Kichisaburō-t, hogy egy hosszabb tanfolyam keretén belül megkezdődjön a munka hazánkban.  A tanfolyam részleteivel kimerítően foglalkozik a könyv, szinte mindent meg tudunk róla a részvételi díjtól kezdve, a résztvevőkön át, a helyszínen keresztül egészen a technikákról készült fényképekig.

Megvallom öröm volt olvasni e sorokat, hiszen ezen időszak a Jūdō kialakulásának korszaka, és a könyvből kiderül milyen módon kapcsolódik ez Magyarországhoz, hogyan érkeztek oktatók hozzánk, és hogyan utaztak ki hazánk fiai Japánba, hogy elsajátítsák Kanō sensei fogásait, vagy valamely Jūjutsu iskoláét. Másik központi figura, akivel kiemelten foglalkozik a könyv Wladimir Kasulakov, aki angliában tanulta ki a Jūjutsu technikáit és érkezett Magyarországra ahol főként a rendvédelmi szervek állományát oktatta, illetve bemutatózott országszerte és a régióban. A könyv érinti még a Kaiserin Elisabeth hadihajó tisztikarát, akik két évet töltöttek Kína és Japán vizein, és ahol találkoztak a a japán harcművészet képviselőivel. A leírásokban külön említés történik a szereplőknél arról, hogyan kerültek kapcsolatba a Jūdōval/Jūjutsuval. A szerző vigyázott arra, hogy ahol nem található egyértelmű bizonyíték adott eseményre, ott nem tényként kezelje azt, csupán megemlítse annak valószínűségét más bizonyítékokra hivatkozva, vagy megemlítse miért nem történhetett meg. Így nyugodtan hivatkozhatunk a könyvre amennyiben tudományos kutatómunkához használnánk fel azt, mint forrást. 

A könyv szerkezete az ezt követő szakaszban úgy alakul, hogy egy adott személy életrajzát mutatja be, a témát érintő főbb állomásokkal, majd ezt követően adott személyre vonatkozó újságcikkeket közöl időrendi sorrendben, ahol lehetséges napra pontos dátumokkal és a folyóirat nevével. Itt látszik a teljességre törekvés, ami egyben kissé fárasztóvá teszi néha az olvasást, hiszen ugyanazon eseményről többször is olvasunk egymás után, más és más újságokban megjelent tudósításokban, olykor több oldalon keresztül is taglalják ugyanazon eseményt. Érdekes azonban felfedezni a különbségeket a cikkekben, amikor bizonyos tényeket másként állítanak be, máshová helyezik a hangsúlyt, ami úgy fest ez már akkor sajátja volt az újságírásnak. Illetve érezni lehet a politikai beállítottságot egyes cikkek esetében. 

A könyv további nagy erőssége, hogy meg említi azon publikációkat, amelyek adott korszakban születtek a témában, mi több, a prominens személyiségek és rájuk vonatkozó újságcikkek után ezeket szépen be is mutatja, sőt, többet teljes terjedelmében közöl is velünk. Ezt nevezhetjük a könyv harmadik nagyobb fejezetének. Megtudjuk, hogy az említett korszakban mikor és milyen nyelveken jelentek meg publikációk, kik írták ezeket. Megvallom őszintén ezek közül elég sok felkeltette érdeklődésem, így igyekeztem beszerezni őket. Szerencsére van amelyik könnyen beszerezhető (például a Testnevelési utasítás 1926-ból, mely külön rész foglalkozik a Cselgánccsal/Jūjutsuval), és van amelyikből replika került kiadásra (Sasaki Kichisaburo – Djudo 1907-ből).

A könyv további erőssége és érdekessége a rengeteg kép, mely szinte odarepít minket a korszakba, és bemutatja az események szereplőit, eseményeit. A képek jó minőségűek annak ellenére, hogy olykor több mint száz év telt el elkészültük óta, ez köszönhető a minőségi rögzítésnek, illetve a nyomda munkának amivel a könyvet előállították.  Ahol elérhető, korabeli plakátokat is bemutat, ugyanakkor megjelent bemutatók, tanulmányok és kézikönyvek anyagából is számos képet közöl, ezek között rengeteg technika látható működés közben. Megismerhetünk érdekes élethelyzeteket és rivalizálást a könyvben szereplők között, ami szintén érdekes megfigyelni.

Összességében egy nagyon összeszedett, rendezett, átgondolt és rengeteg információt tartalmazó könyvet tarthatunk kezünkben ha beszerezzük. Érződik rajta a befektetett munka és a teljességre törekvés, valamint az, hogy a szerző mennyire érdekesnek találta maga is témát. Engem újabb kutatásokra és utánajárásra ösztökélt, hiszen egyből rávetettem magam a további elérhető irodalomra, hogy még inkább megismerjem a korszak eseményeit. A könyv egyfelől magyar vonatkozása, másfelől a rendkívül érdekes témája, harmadrészt egy különleges korszak miatt kötelező darab a japán harcművészetek és azok történelme iránt érdeklődők számára! Remélem a jövőben több hasonló gondossággal megszerkesztett és informatív kiadvánnyal találkozhatunk magyar nyelven!

Végezetül egy idézet a Pesti Hírlap 1906. május 15.-i számából, amely megmutatja, milyen érdekesen is írtak a korabeli újságok:

…Kichisaburo Sasaki, A dzsiu-dzsicu tanára is megnézte a versenyt. A kapuban elfogta a fiatalság és hangos banzáj kiáltás kíséretében oly magyaros vendégszeretettel kínálták konyakkal és borral, amellyel szemben a dzsiu-dzsicu teljesen tehetetlennek bizonyult.”

A könyv adatai:

Szerző: Halász J. Attila

Cím: A japán harcművészetek magyarországi kezdetei 1900-1950

Kiadás: 2022, Egy Csepp Alapítvány, Budapest

Terjedelem: 388 oldal, fekete/fehér

Borító: Puha

Ár: 9,800,-Ft körül (Kedvezményes áron megrendelhető a onedropzen.hu oldalon 7,000,-Ft-ért)

ISBN: 9786158219204